Egyre több helyen hallhatunk arról, hogy az árrés-stop bevezetése felfedte az élelmiszeripar kereskedelmi árait, növelve a piaci nyomást kiszolgáltatva a hazai szereplőket a külföldi versenytársaknak. A versenyhátrány megértéséhez érdemes egy pillantást vetnünk az okokra, hiszen így közelebb juthatunk a megoldáshoz.
Honnan indultunk?
A rendszerváltás előtt az Alföld – különösen a Dél-Alföld – volt Magyarország éléskamrája, de a feldolgozóipar jelentős szerepet töltött be az ország többi területén is. Az Alföldön Szeged és Kecskemét konzerv iparáról, Debrecen és Békéscsaba a húsfeldolgozásról volt ismert. A Dunántúlon Pécs a sörfőzésről, Villány környéke és Szekszárd pedig a borairól volt híres, míg Kaposvár a Kaposvári Húskombinát és Győr a tejipari vállalata révén kapott jelentős szerepet. Budapest környékén a sütőipar, és az üdítőitalok gyártása volt jellemző nagyipari mértékben. Északkelet-Magyarországon pedig a konzervipar, a cukorgyártás, valamint a hús és tejipar élte fénykorát például Nyíregyházán, Sátoraljaújhelyen és Miskolcon.
A rendszerváltás utáni helyzet
A privatizáció során magánkézbe kerültek a régi üzemek, melyek ugyan nem voltak hatékonyak, de megbízhatóan működtek. Így sok helyen azóta is csak az élelmiszeripari szabályozások miatt, vagy új termékek bevezetésével szükségessé vált fejlesztések valósultak meg. Az alap infrastruktúra, energiahálózatok, energiaátalakító berendezések, mint kazánok, gőzfejlesztők modernizálása háttérbe szorult.
Napjaink kihívásai és lehetőségei
Mindezek következtében napjainkban sok felé láthatók 60’-as, 70’-es években gyártott eszközök, létesített hálózatok, melyeket a gyakran alulértékelt iparág nem tudott kicserélni, felújítani, mert nem volt megfelelő forrásuk, motivációjuk, vagy épp kényszerük.
Az elmúlt évtizedekben az alacsony munkaerőköltség és a romlandó alapanyagok olcsósága biztosította, hogy a szocializmusból megmaradt rendszerek mellett is versenyképesek legyenek. Azonban az alapanyagok tárolása a kisebb hűtőházak elterjedésével, és a célzott támogatások, csökkentették a termelők kitettségét, ezzel növelve az árakat. Egyéb iparágak magasabb bérei pedig elszívták az olcsó munkaerőt, a bérszínvonal emelkedett, így ez a versenyelőny is apadni kezdett.
A fentieket tetézte a nemrégiben bevezetett árrés-stop rendelkezés, ami transzparenssé tette az iparágat nem csak egymással, és a vevőikkel, de a külföldi, akár hatékonyabban működő versenytársakkal szemben is. Félő, hogy a hatékonyabb vállalatok engedve a nyereségből, alá fognak menni a fejlesztésekből kimaradt, kiszorult hazai szereplőknek, ezzel nehezítve, akár megpecsételve jövőjüket.
Úgy gondoljuk, itt az ideje mélyebbre ásni és feltárni a fejlesztési lehetőségeket. Akár digitalizációval a munkaerő költséget csökkenteni, akár a háttérben futó folyamatokat LEAN szemlélettel felülvizsgálni, vagy a küldetésünknek megfelelően az energetikai rendszerekből kihozni a legtöbbet.
Az adatgyűjtés miatt szükséges UPS-ek, vagy az elszívás, légkezelés, sűrített levegő előállítási technikák hatalmas fejlődésen mentek keresztül. Ugyanígy egy leharcolt, fél évszázada gyártott és telepített gőzrendszer sem lehet önmagában hatékony, de modernizálható.
A hosszú távú gondolkodás elengedhetetlen
Energetikai szakemberek támogatásával a felújítást optimálisan el lehet végezni, a rendszer egymásra hatásait kihasználva. A beruházásokhoz szükséges források egy része különféle támogatásokkal fedezhető, ha a projekt erős szakmai alapokon nyugszik.
Nem a minimum követelményre „kell lőni” egy felújításkor. Ezek a rendszerek évtizedekig szolgálnak, nem csak 1 termék életciklusát fedik le, mint némely termelőeszköz. Ahogy az 50 éve telepített berendezések generációkat szolgáltak ki, úgy a mostani fejlesztések is időtálló, megtérülő befektetések lesznek.
Mi mindig azt javasoljuk Ügyfeleinknek, hogy az elérhető legjobb hatékonyságot célozzuk. Ennek megvalósításához szakmai támogatásunkkal segítünk olyan forrásokat bevonni, amelyek fedezhetik a különbséget az éppen megfelelt és a legjobb megoldás között. Ez biztosíthatja a változó környezetben is a hosszútávú fennmaradást.