Nomád törzsek, indián közösségek, de még a régi idők földművesei is felhasználták a környezet adottságait, hogy kényelmesebbé tegyék az életüket.
Kihasználták a terepviszonyokat falvaik védelmére, az erdőket, barlangokat, hogy a fagyos teleket elviselhetővé tegyék.
A „modern” ember mindezeket elfeledte. Szabályozott, néha túlszabályozott környezetet akar létrehozni még akkor is, ha minden ész érvnek ellene megy. Hová tűnt ez a tudatos hozzáállás?
Vegyük például az építészetet. Az 1940-es, ’50-es években néhány építő, építész kertvárosi környezetben úgy építkezett, hogy keleten volt a konyha, délre nézett a nappali, és nyugatra a hálószobák.
Miért? Mert ez eredményezte a legnagyobb komfortot, követte az észszerűséget.
Reggel besütött a konyhába a nap, ami üdítően hatott, könnyebb ébredést biztosított. Napközben felmelegítette a szobákat, és a nappali tartózkodóban jó fényviszonyokat hozott létre. Este a hálószobákba vonult a család, így ott is kellemes volt a környezet, hiszen addigra ott járt a nap.
Az évek során azonban sok helyen fontosabbá vált a településkép. A „nézzen két nagy ablak az utcára” elv, ami miatt óhatatlanul ide kerültek a hálószobák, esetleg a nappali. Ha az épp keletre nézett, akkor „így járt” a telek tulajdonosa.
Svédországban ezzel szemben sok helyen máig kitartanak a hagyományos, optimális elrendezés mellett. Ott továbbra is az a lényeg, hogy minél több napfényt engedjenek be a házba, függetlenül a telek elhelyezkedésétől. Ez csökkenti a fűtési igényt, és komfortosabbá teszi a lakóteret.
Magyarországon azonban az egyre növekvő nyári hőterhelés ellenére sem nő az ésszerű épületek száma. Gépi hűtéssel, sok energia feláldozásával lehűtik a házat, és fák nélküli füves „pusztával” veszik körbe. Ezt tetézi, hogy a helyi építési szabályok nem segítik az ésszerű tervezést: sok helyen kötelező az utcával párhuzamosan építkezni, előírt ablakméretekkel és -számmal, mert „az a szép”.
Ma nagyon nehéz olyan belterületi telket találni, ahol valóban hatékony házat lehetne építeni. Ha valaki passzívházat szeretne, gyakran jóval többet kell költenie pusztán azért, mert a településkép fontosabb, mint a hatékonyság. Pedig a hatékonyság nem áll szemben az esztétikával: ami ésszerű, lehet szép is, nem kell mindennek konformnak lennie.
Ha fenntartható, ésszerű és kényelmes otthonra vágyunk, érdemes tudatosan választani telket és tervezőt. Minden apró lépés számít: egy jól tájolt ablak, egy árnyékot adó fa, vagy egy gondosan elhelyezett szoba is közelebb visz a harmonikus és takarékos élethez.
Bízunk benne, hogy egyre többen fedezik fel újra ezt a régi, de ma is érvényes tudást – és így a jövő otthonai egyszerre lesznek szép, hatékony és emberközpontú épületek.
